a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

arlekin - eklektikus lesz lyrics

(verse 1)

a nap mint klinkertégla tűzfal, olyan halottsárga
ne szólj szám! egyedül a csönd hajaz a valóságra
(és máig csak a te kedvedért mondom így…
talán ez is olyasmi, ami látható a holdról is
ahol senki sincsen, látod, csak nekem fontos
csak azért vagy a világomon, hogy a hiányt ellenpontozd)
olyan sértett vagyok, mint az az “otthagyott elit”-típus
a lét nyújtott körforgás, posztapok-elliptikus
minden koncepció csak a rettegésnek álruha
a logika lázálma olyan örök, mint a gyászmunka
mint egy gyerekkori festmény, olyan elhagyott és elnagyolt
a modern istenkép, de mégis, valahogy megvagyok
a nevem poeta sacer, de nem leszek a váteszed
mert túl sok múlik azon, a hited hová teszed
a te súlyod már nem bírja egy félárva fél válla
így akár chicago utcái, ez a bordakosár széljárta

(hook)

bármerre járok, mindig megihlet a kopogás
az eső, a cipőm, a fülesben a dobolás
mint mellkasban a dobogás, l-ssú csoszogás
a létből a nemlétbe – ez felvilágosodás
ezáltal nyert szabadság, új útvonalterv
de e káoszelmélet még túl sokat rejt
tudom meg lettünk áldva egy őrült fortunával
de nézd, megint kel a nap, földgömb-fordultával

(verse 2)

mondd csak, te használod a látóideged?
ha magadért vagy oda, az csak plátói lehet
ugyanazt gondolom, mint seneca a vénségről
kopognak az ajtón – a szemem az, az éhségtől
csak zenének élni? sokból így lesz csóró
ha szívsz, ez pont jó, mert ez szívhezszóló
mint mondjuk petri valamely egyetlen verssora
mert ez itt pest-buda, egy kegyetlen despota
egy sötét szenvedély, ha azt hinnéd, elmúlt
újra eljön érted, és ismét felbujt
hogy hiába várod, mint zsúron a banántortát
ha elég közel van, harapd át a halál torkát
gyújtod a gyertád, de kiolja más a fényeket
hiába harcolsz, ha a rothadás a lényeged
magad szaggatod minden komponensed elfáradt
a mulandóság lett az utolsó mentsvárad

(hook)

(verse 3)

nincs szaladgálás csak alapjárat, az azték pajtim alapjára
kis szabadság más a lap járása, szakadnék annyi darabkára
nincs szaladgálás csak alapjárat, az azték pajtim alapjára
kis szabadság más a lap járása, szakadnék annyi darabkára
ahányra csak ahhoz kell, hogy egész legyek újra
mert így egyenként a részeket az egész terhe sújtja
csak olyan egyszerű a történet, mint esterházyé
mert épp annyit ér a szavam, mint ezer másiké
és mégis én beszélek, nincs konnotatív jelentés
és csak számomra lesz a vászonra vitt teremtés
nem tudom az idegszálaim a nadrágomba betűrni
a városkép belülről a szemhéjamra vetül ki
csak a szél hord szét a kabátom mint vitorla
és kavargok, mint egy vallomás, ami soha nem lett kimondva
de veled marad mégis, ahogy a hajópadló nyikorgása
hogy nem létezik premissza, ami minden tétel indoklása

marad e körülírt zuhanás, jobb híján egyfolytában
mert ezer élet, nincs különbség, csak a lefolyásban
hisz kitört minden ólomüveg, a kontinuum így már huzatos
a téridő csak illúzió, itt minden élet párhuzamos
így elvi síkon együtt sírunk, együtt nevetünk
hogy a bermuda-háromszögben papírhajóban evezünk
beesési szög kérdése minden árnyjáték
fővilágosító mégsem kapott soha hálát még

- arlekin lyrics

Random Lyrics

HOT LYRICS