a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

sixfeet - holtvágány lyrics

visszapörög az idő minden éjféllel
nem színlel harcot a változás reményével
letompult arcok és nehéz levegővétel
bent megrekedve nem élsz a lehetőséggel

várni hogy ne essen a világ széjjel
minden egyes áldott reggeli ébredéssel
bezárva azzal az ártatlan tévedéssel
hogy egyszer simán ér nappalba majd az éjjel
de mintha az mégis nem érne soha véget
mintha a lidércek fognák az ébrеnlétet
rátakarnának egy fátyolos terítékеt
ami tompítja a lelket és megbénítja a létet
a köd felszállna de megáll az akadályba
hogy felülről túl vastag már a mindent terítő hártya
még is a legtöbbje továbbra is azt várja
hogy szertefoszlik ha ugyanúgy zajlik le a sétája
nem tudom már azt: mire vártam a választ?
megkaptam én azt vajon, vagy nyújtott e bármi támaszt?
mert idővel magamban elhalványultak a szálak
fiókok keletkeztek a kegyetlen igazságnak

sosem hittem hogy a világra én jól rálátok
bilincsekkel elmém korlátjához
de míg a legtöbbet vezetik az orrán át
jó hogy egy síkon haladunk csak: a holtvágányon
de ha túlságosan kalandoznék szóljál rám
ne billenjek át képzeletem tornácán
ne kutakodjak hatalmasok dolgán át
csak pontként haladjak az információs sztrádán
csak egy kósza porszemként a hatalmas ürességben
ahogy a világot önmagamból szemlélem
mintha nem én fognám azt ami van a kézben
mintha más lába lépné meg mindegyik léptem
mintha nem találnám azt aki voltam régen
a mindent borító homályos szürkeségben
behúzott téged és engem is így a mélybe
hiába harcoltam, lekényszerített térdre
visszapörög az idő minden éjféllel
nem színlel harcot a változás reményével
letompult arcok és nehéz levegővétel
bent megrekedve nem élsz a lehetőséggel

nem bírtam aggyal, fejjel mentem a falnak
amit a kezem megtett afelett nem lett hatalmam
azzal kell egyezkednem amivel nem akartam
ami a döntést magának önkénnyel elragadta
üresen nézném a színek hol bujkálhatnak
miért van az hogy a homály meg túláradhat?
hogy jutottunk el, hogy önként ezt megválasszad
lemondva arról a jogról, hogy átláthassad?
tartály lett a test, nem uralja rég a lélek
csekély az idő míg magába hazatérhet
mit számít a számonkérés, a felvetésed
ha nem ütközik be másba csak szembe szélbe?
ha az egyént a megszokásért feláldozod
nem éled újjá azzal mi ezelőtt leáldozott
cserébe kapod érte a fennálló állapotot
ahol a szó a számok fölényétől elkárhozott

nem is értem, miért állunk ebben a létben
a lábam zilál ahogyan remeg a lécen
a saját lépteim vesznek a feledésbe
a szinapszisaim alig tartanak ébren
kifoszlik a kezem, ahogyan egyre érzem
ahogy a jeget nem gátolja már a vérem
kikristályosodik, hanyatló és törékeny
ahogyan lebeg a hajnal sűrű ködében
átlátok rajta, kár már tagadnom
csak az időt pazarlom
gondolván van hatalmam, bármennyi rangom
vezérelni az akaratom
csak a közöny, a termékenység oltárán
üres szemekkel a számonkérés óráján
az idegpályáimat hiába csatornáznák
hiszen minden egyes bejárt út egy holtvágány
az idegpályáimat hiába csatornáznák
hiszen minden egyes bejárt út egy holtvágány

- sixfeet lyrics

Random Lyrics

HOT LYRICS