sixfeet - marion lyrics
“valahogy olyan üresnek tűnt, érted?
amikor te mondod azt, azt hallom
igazán hallom.”
nem ér semmit a fájdalom
nem bírom a súlyt a vállamon
csak egy fényt látok a hajnalon
a napfelkelte megcsillan a hideg ajkadon
fogom a kezed, megnyugvást leltem
nem érdekel már ha megszűnik a lelkem
a világot én már soha meg nem fejtem
és tudom rég hogy hiába vezekeltem
a nap horizonttal eggyé válik, amit
önmagamban utáltam lemállik, amit
benned szerettem részemmé válik
ahogy hozzám érsz már a testem nem fázik
igen, ezt kívántam a végnek
nem élek céltalan rendeltetésnek
ez lesz a vége és mégsem félek
megszűnik minden, a szemedbe nézek
tűk a földön, a körülöttünk levő világ lett a börtön
csak a fogva tartó az akitől jár a kölcsön
a téli f-gyban ami fűt minket az ösztön
itt rég nincsen flancolás rég nincsen öltöny
hisz nem is kell, az eső szakad a tetőfedéllel
ez csak te és én, ahogy mi leülünk a világnak a szegélyén
a pokol legmélyébe ugorva a tűzben pihenni
ha ez bizarr, nem akarok normális lenni
a mámortól tanultam meg így szeretni
hogy könnyebben tudjak a semmibe veszni, hogy eggyé váljunk
a végzetben pusztul el minden rémálmunk
ahogyan a tisztítófénybe sétálunk
a halottak földjén mi addig helyt álltunk
míg rá nem ébredtünk hogy meghalni vágytunk
(refrén)
vér az érben, mámorral egymásban kéz a kézben
a lelkünk elpárolog a gyertyafényben
lent a mélyben
majd eltűnünk együtt a semmiségben
az idő megáll, végre megértem
miért nem becsültem értéket a szépben
egy porszem elsiklik a szélben
a lelkünk eltűnik az éjjeli égen
felforr a levegő, a vérem gőzölög
rám néztek azt mondták egyszer majd felnövök
azt akarom, ez a perc legyen örök
élőhalott aki a lelkedért hörög
mégis látod a gyönyört miről azt hittem nincsen
átölelsz, a bőrömre fájdalmat vittem
te hozzám érsz egyszer őszintén, meghitten
az többet ér, mint ezen földön más minden
a szó az majd elszáll, gesztusokból értelek
mindentől óvlak, a világtól féltelek
egy kincset dobtak a sanyarú léleknek
értelmet hoztál legvégül a létemnek
tűnjünk el együtt, adj nekem egy esélyt
fejezzük be ezt mint egy múló szeszélyt
tudjuk hogy nekünk a túlélés csekély
hát ne kerüljük többé el ezt a veszélyt
ahogy magaddal húzol az értelem elvész
hallom hogy érzel, és érzem hogy elmész
de velem maradsz, mert te úgy akartad
mert az előítélő világ nem zavartat
a dér ami minket a f-gyban takargat
ki engem szörnynek hívott mindig tagadtad
egyedül te maradsz aki majd a lelkem
sivatagjában végül vizet fakaszthat
egy sóhaj a fülembe szirénnek hangja
egy sóhaj a füledbe ami elaltat
a vérem megalvad, és te vagy ki nem hányja
szememre azt hogy “már régen feladtad”
amikor azt hitték, hogy végleg szétválunk
a vesztünk utolsó útjába sétáltunk
a halottak földjén mi addig helyt álltunk
míg rá nem ébredtünk hogy meghalni vágyunk
(refrén)
vér az érben, mámorral egymásban kéz a kézben
a lelkünk elpárolog a gyertyafényben
lent a mélyben
majd eltűnünk együtt a semmiségben
az idő megáll, végre megértem
miért nem becsültem értéket a szépben
egy porszem elsiklik a szélben
a lelkünk eltűnik az éjjeli égen
Random Lyrics